Jegyzetek egy szállóige és a sajtónyelv természetrajzához : Arany János (?): "Gondolta a fene"

A magyar sajtótörténetben ezidáig nem indultak olyan vizsgálatok, amelyek az írott médiumok nyelvezetének, tartalmának, híranyagának, műfajainak a szóbeli kultúrához hasonló vonásaival foglalkoztak volna. A tanulmány első fejezetében ezért a német nyelvű kutatások eredményeire támaszkodva tekintem át, hogy milyen területeken járhatna újdonsággal egy hasonló projekt a magyar hírlapok és folyóiratok esetében. A tanulmány nagyobbik része ezt az elméleti felvezetést illusztrálja egyetlen példán keresztül. Több mint száz éve él az irodalmi és társadalmi közbeszédben, tudományos igényű megnyilatkozásokban egy Arany Jánosról szóló anekdota, illetve ebből lerövidült, Aranynak tulajdonított szállóige, a kritikai élű, mindennemű szerzői szándékot tagadó, és a rá való értelmezői hivatkozást irrelevánsnak tekintő „gondolta a fene”. Ma már tudható, hogy Arany nevéhez csak feltételesen, esetleg csak bizonyos változatában, vagy csak szóbeli hagyomány alapján kapcsolható a mondat, és nincs is összhangban Arany kritikai és poétikai nézeteivel. Ha azonban nem a hitelességre, hanem a használatra terelődik a figyelem, ahogyan azt az anekdota forrásvidékével foglalkozó nyelvész, Lőrincze Lajos javasolta, akkor a folyton módosuló alaki és jelentésbeli változatok egyszerre teszik megközelíthetővé a publicisztikai beszédmód, a 20. századi kritikatörténet, az irodalomelméleti tabuk és toposzok természetrajzát, az irodalmi szövegekkel való foglalkozás populáris szintjeit, illetve újabban az irodalomoktatás megújításához fűződő elgondolásokat. The relationship and similarities of the printed press to oral culture with regard to language, content, news and genres has not been examined yet in Hungarian me‐ dia history. Leaning mostly on German results on the field, in the first part of my paper I reflect on the possibilities and possible new achievements which a similar research project could generate dealing with Hungarian newspapers and journals. The major part of the paper illustrates the theoretical introduction by one se‐ lected example. Since more than a hundred years there has been living an anec‐ dote, more exactly an adage assigned to János Arany in literary and social discussion and even in scholarly works: „The hell thought it”, a sentence denying any kind of authorial intention and deeming irrelevant any interpretative move rely‐ ing on it. By now we know that the sentence can be connected to Arany only con‐ ditionally or only in variants or only by oral transmission, and we also know that its message is contradicting Arany’s ideas and principles about poetics and criti‐ cism. However, the adage is persistently popular. But if we shift attention from the authenticity of the adage to its usage as the linguist Lajos Lőrincze suggested when examining the sources of it, we are facing ever‐changing forms and mean‐ ings which help to explore the language of publicism, 20th century history of criti‐ cism, the nature of taboos and tropes of literary theory, literary texts dealt with in a popular manner, and, lately, ideas about how to renew the methods of teaching literature